1. Nedves oxidáció (perszulfát) – nem diszperzív infravörös detektálás (NDIR)
Ennél a módszernél a vizsgálandó mintát az oxidáció előtt foszforsavval kezelik a szervetlen szén eltávolítása érdekében, majd megmérik a TOC-koncentrációt. A modern TOC folyamatos analizátorok többsége nedves oxidációval működik. A nedves oxidáció nem elegendő az összetett víztestek oxidációjához (pl.: huminsav, nagy molekulatömegű vegyületek stb.), így nem alkalmas magas TOC tartalmú víztestekre, de lehetséges a hagyományos víztestekhez, mint pl. felszíni víz.
2. Magas hőmérsékletű katalitikus égés oxidáció - nem diszperzív infravörös érzékelés (NDIR)
A magas hőmérsékletű katalitikus égetésű oxidáció alkalmazási ideje jóval későbbi, mint a nedves oxidációé, de mivel a magas hőmérsékletű égés viszonylag alapos, alkalmazható olyan víztestekre, mint a folyók, tengervíz és erősen szennyezett ipari szennyvíz.
3. UV-oxidáció – Nem-diszperzív infravörös érzékelés (NDIR)
A módszer megegyezik a nedves oxidációéval, de az ultraibolya fény (185 nm) besugárzás elvét alkalmazzák a szervetlen szén eltávolítására, mielőtt a minta belépne az ultraibolya reaktorba, és így pontosabb eredmények születnek. Az UV-oxidációs módszer nem alkalmas nagy tartalmú TOC-hoz, például szemcsés szerves anyagokhoz, gyógyszerekhez és fehérjékhez, de használható víztestekben, például nyersvízben és ipari vízben.
4. Ultraibolya (UV) - Nedves (perszulfát) Oxidáció - Nem-diszperzív Infravörös Detekció (NDIR)
Ez a módszer az UV oxidáció és a nedves oxidáció szinergikus hatása, kiegészítve és elősegítve egymást, és az oxidatív lebontó hatás bármelyiknél jobb. Mivel az UV-oxidáció nem alkalmazható magas TOC tartalmú vízben, a kettő szinergiája erősen szennyezett vizet mérhet. Erős alkalmazhatósága és széles mérési tartománya miatt nagy népszerűségnek örvend és kiforrott technológiával rendelkezik.
5. Ellenállás módszer
Ez a módszer az elmúlt években alkalmazott technológia. Elve az, hogy mérjük a minta fajlagos ellenállásának különbségét ultraibolya oxidáció előtt és után a hőmérséklet-kompenzáció előfeltétele mellett. Ez a módszer azonban szigorú követelményeket támaszt a mérendő víztest forrásával szemben, csak viszonylag tiszta ipari víz és tiszta víz használható, az alkalmazási irány pedig egységes.
6. Ultraibolya módszer
A TOC UV-abszorpciós spektroszkópiával történő kimutatása és elemzése 1972-ig vezethető vissza. Dobbs et al. a 254 nm-en mért UV-abszorbancia érték (A) és a városi szennyvíztisztítás másodlagos szennyvízében és a folyóvízben mért TOC közötti lineáris összefüggést tanulmányozta. Több évtizedes fejlesztés után a módszer alkalmazása gyorsan fejlődött, köszönhetően a gyors, érintésmentes mérésnek, a jó ismételhetőségnek és az alacsony karbantartási igénynek.
7. Vezetőképességi módszer
A módszer fő eszköze egy vezetőképességi cella, amely referenciaelektródából, mérőelektródából, gáz-folyadék szeparátorból, ioncserélő gyantából, reakciótekercsből és NaOH vezetőképességű folyadékból áll. A vezetőképesség cellák előnye az alacsony ár és a könnyű népszerűsítés, de a gyenge stabilitás.
8. Ózonos oxidációs módszer
Kihasználva az ózon erős oxidáló tulajdonságát és az ózonoxidációt a TOC detektálási technológiájaként alkalmazva gyors reakciósebességgel rendelkezik, nincs másodlagos szennyeződés, és magas az alkalmazási értéke. Ezért ennek a módszernek az alkalmazási lehetőségei nagyon ígéretesek.
9. Ultrahangos kavitációs szonolumineszcencia módszer
A szonokémia virágzó kutatási területté vált. A szonolumineszcencia kutatása a környezetvédelem területére terjedt ki. Hazám releváns tudósai sokat dolgoztak az alapkutatásban és az alkalmazott kutatásban. Ezt az egyedülálló módszert a szakemberek elismerték. . Előnye, hogy nincs másodlagos szennyezés, nincs szükség reagensek hozzáadására és egyszerű berendezés.
10. Szuperkritikus vízoxidáció
A nagy sótartalmú alkalmazásokhoz alkalmas szuperkritikus vízoxidációs (SCWO) technológiát eredetileg nagy mennyiségű szennyvíz, iszap és szennyezett talaj kezelésére használták. A jelenleg kereskedelmi forgalomban lévő laboratóriumi TOC analizátorokban használatos, amikor a befecskendezett víz hőmérséklete és nyomása a víz kritikus pontja fölé emelkedik (375 fok és 3200 psi), a szerves hulladékot a vízben lévő oxidálószer gyorsan és teljesen oxidálja. A szuperkritikus víz tulajdonságai rendkívül hatékonyan és gyorsan képesek a szerves szenet szén-dioxiddá oxidálni, még akkor is, ha vannak olyan kloridok és egyéb szervetlen anyagok, amelyek negatív interferenciát okozhatnak a nem szuperkritikus oxidációs módszerek alkalmazásakor.